Az egyszerű válasz a kérdésre az lehetne, hogy általánosságban mondva igen, sajnos rosszabb. De mitől lesz rosszabb egy adózási forma a másiknál? Erre számos szempont van, a legegyértelműbb az, hogy az adózónak az adóterhei megnövekednek, emellett az adminisztrációval is többet kell foglalkozni.
Nyilvánvaló, hogy jól meghatározható csoportokat érint negatívan az átalányadózásra váltás, hiszen például az a főállású egyéni vállalkozó, akinek a tevékenységéből származó egy havi bevétel nem éri el a minimálbért vagy a garantált bérminimumot, kénytelen megfizetni az úgynevezett minimumjárulékokat, amely egy szakképzettséget nem igénylő tevékenység esetében 66.250 Ft, ami láthatóan magasabb a korábbi 50.000 Ft-os tételes adónál. Olyan tevékenységnél, ahol szükséges végzettség, ott ez az összeg már 86.125 Ft. Logikusan következik ebből az, hogy ki a minimálbérnél/garantált bérminimumnál magasabb bevételt szerez, ott az adóterhek is egyenes arányban növekednek.
Emellett az adminisztráció is jóval több odafigyelést igényel, hiszen a régikatában havonta határidőre kellett megfizetni ugyanakkora mértékű tételes adót, és a nyilvántartási kötelezettséget is ki lehetett azzal váltani, hogy a bizonylatokat megfelelően tároltuk (amelyből a bevétel és az adófizetési kötelezettség megállapítható volt).
Ezzel szemben az átalányadózásban a nyilvántartási kötelezettség már nem váltható ki, kötelezően vezetni kell a bevételeket pénztárkönyvben vagy naplófőkönyvben. Emellett havonta kell a vállalkozónak járulékbevallást beküldenie az adóhatóságnak, továbbá a bevétel függvénye a fizetendő adó mértéke is, ráadásul a járulékokat két külön bankszámlára kell átutalni. Ezt tetézve a törvény alapján negyedévente kell az adózónak SZJA-előleget fizetnie, viszont bevallás benyújtására nincs szükség. E tekintetben a vállalkozónak döntést kell hoznia arról, hogy negyedévente vagy a havonta szeretne SZJA-előleget megfizetni, ez egyúttal egy likviditással kapcsolatos üzleti döntés.
És az adminisztráció tekintetében még csak a bevallásokról és adófizetésekről beszéltünk. Nem szabad elfelejteni, hogy a fizetendő adók kalkulációja is egy meghatározott szabályrendszer szerint történik, így figyelembe kell venni
- a tevékenységhez allokálható, a kalkulációban alkalmazandó költséghányadot,
- az átalányadózás felső korlátját jelentő éves 24 – vagy 120 – millió Ft-ot (ami 2022. szeptember 1. és december 31. között 8 millió Ft),
- a bevétel 2 millió Ft-os adómentes keretét,
- ÁFA alanyi mentes vállalkozók esetén az éves 12 millió Ft-os keretét.
Mindezen többletterhek mellett azonban az átalányadózásba áttérésnek lehetnek előnyös elemei, hiszen a KATA hatálya alatt az adózónak nem volt lehetősége igénybe venni az SZJA-törvény által meghatározott adóalapkedvezményeket, illetőleg szociális hozzájárulási adóban sem volt lehetőség kedvezmény igénybevételére.
Azzal, hogy a vállalkozó az SZJA-törvény hatálya alatt folytatja tevékenységét, megnyílik a lehetőség számos SZJA adóalap-kedvezményre, ezek pedig a következők:
- négy vagy több gyermeket nevelő anyák kedvezménye,
- 25 év alatti fiatalok kedvezménye,
- személyi kedvezmény,
- első házasok kedvezménye,
- családi kedvezmény.
Anélkül, hogy ezeknek a részleteibe most belemennénk, szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy érdemes ezeket a kedvezményeket áttanulmányozni (külön bejegyzés keretében részletezzük ezeket), hiszen bizonyos esetekben akár teljes SZJA-mentességet is el lehet érni, és még akár járulékkedvezményt is igénybe tudunk venni.
Összességében nem szeretnénk kijelenteni, hogy az átalányadózással rengeteg adózó jól járna, sőt az állításunk az, hogy a régikata és az átalányadózás összevetése után a pálya egyértelmű irányba lejt, ha a teljes érintett adózói kört nézzük. Ellenben a cikk címében szereplő kérdésére válaszolni lényegében mindig az adott körülmények között szerencsés válaszolni, melynek eredményeképpen előfordulhatnak olyan esetek, amikor adófizetési szempontból előnyös lehet az átalányadózás.
